Gróf Sándor Móric, az Ördöglovas

A grófi családban nevelkedő Sándor Móric – bátyja tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után – hatalmas vagyon várományosa lett. Ekkor mutatkozott meg először a gróf különleges tanulékonysága; szokatlan gyorsasággal sajátított el mindent, ami egy korabeli főnemes általános műveltségéhez, valamint a birtokok igazgatásához szükséges volt. Édesapja halálakor, 1822-ben örökölte meg a bajna–biai uradalmat, és jeles tagjává vált a nemesi társadalomnak. A pezsgő környezetben azonban Sándor Móric a szellemi képességei helyett végül egy egészen más szenvedélyével szerzett magának hírnevet. A gróf csak apja halála után, 17 évesen ült első alkalommal lóháton. Édesapjának, Sándor Vincének szenvedélye volt a lótartás, ugyanakkor fiát – talán mert annyira féltette – nem engedte még a közelükbe sem. Sándor Móric lehet, hogy a tiltás hatására, de fékezhetetlennek bizonyult, ha lovas bravúrokról volt szó.

Hajmeresztő lovasmutatványai során lóval vágtatott fel a budai várba vezető egyik lépcsőn, embereken, kocsikon ugratott át, de ugrott le lóval a biai kastély portikuszáról a kocsifelhajtóra. Mutatványai nem csak Budapesten tették legendássá a nevét, hanem Bécsben és egész Európában is. Az Ördöglovas jelzőt Angliában kapta, amikor betört egy különösen vad lovat. A gróf állítólag saját palotájának termeiben is lóháton közlekedett, sőt, egyszer így ügetett be az egyik budai szálló báltermébe.

Please follow and like us: